Mindig van valami kevés, remény,
Kõkemény áradatnak, gát,
Még ha csak halvány, mint egy nyugdíj szelvény;
Nem kér a kintbõl, aki szívbe lát.

Keretnyi napjainknak kevés,
Mind, az az álom hegyoldalnyi jó,
Amibõl zöld marad az érés,
Az ember vágtat, ’s ostoroz a ló.

Kévékbe kötném holdfényemnek rügyét,
De olyan kevés fûszál van, mind szögesdrót,
A jónak mindig elnapolják ügyét,
’S a becsületbõl kiirtják a szót.

.....................................

Valami gyógyírt árulnak a tõzsdén,
A részvényeknek ára zuhan ’s fogy,
Már annyi fulladt van a járás vizén,
Hogy létünk, össze-vissza rogy.